A fényképezés nem más, mint a fény által közvetített képi információk rögzítése. Az exponálás pillanatában a jelenből múlt lesz, mert – ahogy Korniss Péter fogalmazott – „a képen annak lenyomatát őrizzük - ami volt”. Kenéz Ica megörökít, örökké emlékezetessé tesz. A fotós pontosan tudja, hogy a most nem öregszik. Azt is tudja, hogy a pillanatoknak van a legmélyebb hatásuk az életünkre: vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Hisz mindig csak pillanatokra emlékezünk, sohasem napokra. Mert „a legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk.” (Csitáry-Hock Tamás)

Rólam mondták

„Kenéz Icát megismerni cserfes, laza, egyedi felfedezőút. Amikor a fényképezőgép is vele van, átlényegül az első találkozás, a magánemberből menyasszony, kismama, rocksztár vagy akár modell válik, megragadni való pillanat, szép tárgy lesz. Pontosan az, amit fotózni kell.” – írják róla. Kenéz Ica Magyarország egyik legkeresettebb esküvői, rendezvény- és családfotósa. Fotózott már Miamiban, Londonban, Rómában, Párizsban és Salzburgban.

„Gyakran kapok olyan visszajelzéseket, hogy észre sem vették, hogy ott voltam az esküvőn, rendezvényen, koncerten, míg el nem készültek a képek. Elég tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy a legkevésbé szerepelni vágyókról is úgy készítsek képet, hogy az ne zavarja őket.” – írja önvallomásában. És valóban. Modelljeivel ellentétben rendre kerüli a reflektorfényt, ritkán lehet lencsevégre kapni, hogy stílusosak maradjunk. Bár számtalan fotója, portréja található a közösségi oldalakon, ami alapján azt gondolhatnánk, hogy Ica mindenki barátja, valójában rejtélyes és rejtőzködő személyiség.

„Fotói kontrasztosak, mégis légiesek. Személyiségét is ez a kettősség jellemzik. Pontos elképzelései vannak, mindent megtervez. Kellemes, szinte kislányos személyisége munka közben gyakran válik harcossá, nyerssé. Lencséjével bátran szembefordul a nappal. Nem kedveli a műterem magányát, a levegőre vágyik. Együtt komponál a természettel: képeit a szél mozgatja, a nap ragyogja, vagy a holdfény festi kékre. Díszletnek pedig virágzó meggyfákat választ, vagy rozsdás kikötőt, csónakba ül, vagy nyakig áll a folyóban, sziklát mászat, felhőt úsztat, vagy csak lehasal a fűbe. Munka közben a saját egyéniségén keresztül értékeli és alakítja a képet. Stílusa egyedi, senkivel nem téveszthető össze. Szeme az a kis ablak, amin a lelke néz ki.”